|
Ragyogó pályafutás, dicstelen vég
2006.09.01. 22:42
 Az antanthatalmak legsikeresebb vadászpilótája, egyben az első világháború legtöbb (szám szerint 75) légi győzelmet elért túlélője a francia René Paul Fonck volt. A bevetések során mindenki másnál takarékosabban bánt a lőszerkészlettel, emellett kivételes lövészadottságai emelték a többi ász fölé, nagyszerű képességeihez azonban mérhetetlen önteltség párosult. Nimbuszát végül saját maga rombolta le, amikor a kollaboráns Philippe Pétain marsall kormányában szerepet vállalt, hazája 1940-ben bekövetkezett német megszállása után. Elfeledve halt meg 59 éves korában.
Ragyogó pályafutás, dicstelen vég
2006.07.13.  Az elzászi Saulcy-sur-Meurthe szülötte 1894. március 24-én látta meg a napvilágot; gyermekkorát is itt, a német határhoz közeli Vogézek lábánál töltötte. Húszévesen, 1914 augusztusában besorozták, de a légierőhöz csak hét – műszaki alakulatnál töltött – hónap után került. Saint-Cyrben, majd Le Crotoyban felderítő pilótának képezték ki, ezt követően – 1915 májusában – csatlakozott a C47-es századhoz. Közel egy esztendőt töltött ennél az alakulatnál, mialatt Caudron G–111 és G–IV típusú gépekkel több mint 500 órát repült. Megfigyelőként jó munkát végzett, ezt bizonyítja, hogy két alkalommal is említették nevét a napiparancsban. A Corcieux-ban állomásozó egység tagjaként egyébként két igazolt légi győzelmet aratott; 1916. júliusában egy Albatros D–III, augusztusban pedig egy Rumpler C–3 volt az áldozata. Különösen a második diadal számított értékesnek, hiszen fegyver nélküli felderítőgéppel kényszerítette francia földre ellenfelét, fontos hadizsákmányhoz juttatva ezzel az antantot.
Fonckot 1917 áprilisában áthelyezték a SPA103-hoz, amely további három alakulattal együtt alkotta a legendás Gólyákat, Franciaország első számú vadászrepülő-századát. Ekkortájt vehette birtokba a légierő a Spad repülők végső változatát, a háború utolsó 18 hónapjának legjobb típusát, az S–XIII jelűt, egy 235 lóerős Hispano–Suiza motorral hajtott, 220 km/h végsebességre képes, robosztus gépet. Az új modellből – melynek fegyverzetét két szinkronizált géppuska alkotta – összesen nyolcezer-négyszázhetvenkettőt gyártottak. A mindig hűvös és megfontolt Fonck ezzel a típussal, illetve egy Spad VII-essel repülve lett az antant legeredményesebb ásza. Inkább volt briliáns lövész, mint remek pilóta; elsősorban azzal vált híressé, hogy a közelharc során rendkívül takarékosan bánt a lőszerrel. Több bámulatos teljesítmény is fűződik a nevéhez. 1918. május 9-én például hat németet vadászott le az égboltról Montdidier térségben; ezt a nem mindennapi bravúrt később még egyszer megismételte.
Eredményeivel legfeljebb egoizmusa vetekedhetett. Rendkívül öntelt volt, még kevés barátainak egyike, a 22 légi győzelmet elért Claude Haegelen is úgy gondolta, hogy bár képességei vitathatatlanok, túl sokat és gyakran kérkedik sikereivel. Nagyképűsége, hencegése miatt személyét soha nem övezte akkora tisztelet és megbecsülés, mint Georges Guynemert, bár a franciák második legeredményesebb pilótájának 1917. szeptember 11-i haláláért mégis Fonck vett revansot. Guynemer lelövését a németek Kurt Wissemannak tulajdonították, bár ezt nem lehetett bizonyítani, hiszen a francia ász holttestét soha nem találták meg. Tizenkilenc nappal később, szeptember 30-án Fonck összeakadt egy Rumplerrel. Bravúros manőverekkel ellenfele mögé került és két rövid sorozattal lezárta a párbajt. A repülő roncsai között rátaláltak a pilóta holttestére, illetve papírjaira, melynek tanúsága szerint az áldozat a népszerű Guynemer vesztét okozó Wissemann volt.
Fonck a harcok végéig 75 légi győzelmet aratott, teljesítményével nemcsak a legtöbb találatot elért francia és antantpilóta lett, hanem a legsikeresebb olyan repülős, aki túlélte a háborút. Békeidőben versenyeken, bemutatókon vett részt, 1926-ban és 1927-ben pedig megkísérelte az Atlanti-óceán kelet-nyugati irányban történő átszelését – mindkétszer sikertelenül. Tíz esztendő múlva, 1937-ben visszatért a francia légierőhöz, mint vadászrepülő főszemlélő, ám az ország német megszállása után a kollaboráns Vichy-kormányban vállalt magas tisztséget, beszennyezve ezzel hírnevét. Megmagyarázhatatlan tettének fizetsége a dicstelenség lett; 1953-ban elfeledve halt meg az első világháború egyik legfénylőbb pilótacsillaga.
Repülő ász – a kifejezés eredete
Ász az a pilóta lehetett, aki legalább öt igazolt légi győzelmet aratott. A kifejezést az első világháború előtti francia újságok hozták divatba; akkortájt sportolók – főként kerékpárosok, futballisták – méltatására használták. A harcok során első alkalommal Adolphe Pegoud, „a Vakmerő” érdemelte ki ezt a jelzőt, miután a német repülősökkel vívott ötödik párbaját is megnyerte. Az egyes országok hitelesítési rendszere ugyanakkor eltért egymástól. A legtöbb nemzet a francia szisztémát alkalmazta, melynek lényege, hogy a légi győzelemben részt vett összes pilóta javára jóváírta a megsemmisített ellenséges repülőket. A britek ráadásul az úgynevezett erkölcsi győzelmet, tehát a rivális földre kényszerítését, gépének megrongálását is beszámolták. Ezzel szemben a németek – függetlenül attól, hogy hány pilóta volt részese a diadalnak – az egy ember, egy találat elvét követték. Az eltérő normákból adódóan a második világháborúban is könnyen ász lehetett bárkiből, hiszen például néhány amerikai parancsnokság a földön megsemmisített gépeket egyenlő értékűnek ismerte el a légi harcban lelőttekkel. A szovjetek különbséget tettek az egyénileg, illetve a csoportban elért győzelmek között, csakúgy, mint a japánok, akik azonban 1943 után az előbbi kategóriában elért találataikat nem jegyezhették. Női ászai egyébként egyedül a Szovjetuniónak voltak; a kizárólag hölgyekből álló 586. vadászrepülő-ezred tagjaként Katya Budanova tizenegy, Lidia Litviak pedig tizenkét diadalt számlált
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
