|
Légiós versek
2006.09.05. 22:16
ezeket dalolják a légiósok
Kepi blanc – Fehér kepi
Kemény a mi életünk, sok küzdelem, szenvedés
Eljött hát a nap, mikor a frontra indulunk.
Erős a lelkünk, erős a szívünk és karjaink.
Dagasztva a szürke sarat, menetelnek a Fehér Kepik.
Miénk most az utca, mi menetelünk rajta.
S mi hordozzuk a Fehér Kepik zászlaját itt.
Körülöttünk csupa gyűlölet, hiábavaló dogma.
Dagasztva a szomorú sarat, mennek a Fehér Kepik.
Hányan estek el egy szép (balszerencsés) reggelen
Bájtársaink közül . akik a sors szemébe mosolyogtak.
Elesünk utunk közben, elesünk vagy győzünk a harcban.
Dagasztva a sötét sarat, menetelnek a Fehér Kepik.
Az élet csak az igagáz erősekre és bátrakra nevet,
A hév, a büszkeség, a fiatalság (van) sorainkban,
Harcainkban, küzdelmeinknek – Becsület, Hűség, ahogy ez zászlónkon is áll.
Dagasztva a szürke sarat, menetelnek a Fehér Kepik.
Les oies sauvages -A vadlibák
Húznak a vadlibák észak felé, éles sivításuk hallik az éjszakában
Vigyázzunk utunkon, a halál gyilok figyelő szeme végigkísér mindenütt minket.
A leszálló éjben repül a szürke raj tova,
A vihar döreje közeledik és halljuk már az ütközetek moraját.
Előre kis szürke csapatunk, hajózzunk a messzi tengerek felé
Ki tudja, mikor kerülünk vissza és hova vet el a sors.
A Légió diadaláért jutunk egyre előrébb a háborúban
Mormoljuk, ahol elesünk, utolsó imádságunkat.
En Algerie – Algériában
Algériában, a Dzsébelben
Egy légiós áll őrségben.
Bajtársa mellett
Leteríti egy felkelő golyója.
Bajtársaim, országom
Elhagylak bennetek, megbánás nélkül.
Önkéntes voltam, jól szolgáltam,
Becsülettel és hűséggel.
Egy légiós, mikor elesik,
Mikor lehunyja szemét,
Örök nyugalmát csak egy kereszt jelzi
Algériában, a Dzsébelben.
Aux Légionnaires
A Légiósokról
Amikor egy árva fityinged sem maradt,
Vagy elcseszted egy mellbedobással egész pályafutásodat,
Válladra dobhatod csukádat, összeszedheted a cókmókjaidat és
Beállhatsz légiósnak.
Lesznek itt haverok mindenhonnan,
Bécsből és Montretont – ból, nem átlagosak!
Arisztokraták és selyemfiúk, akik találkát egymásnak
A légiósoknál adnak.
Vannak itt ügyvédek, orvosok, bárók, márkik, zsernyákok,
Volt jegyzők, sőt papok, akik, mit tehetnek mást,
Megáldják a Jóisten szentséges nevében
A Légiósokat.
Arabföldön élünk, ahol csak csacsit látunk, meg vén banyákat,
Franciaországban úgyis túl nagy csinnadrattát csinálnánk,
És a burzsoá fél a
Légiós bogaraitól.
Más passziók szerint élünk, mint az
Operettkatona a minisztérium előtt,
Jobb a torkini bozótos, mint a kontinensbeli kaszárnya
A légiósnak.
Nálunk nem leszel valami nagy tulajdonos,
Ehhez túl sokat koptatjuk a bakancsunk mindenfelé,
A pernod, a nők, a roham –
Hölgyem, nem vagyunk ordenárék,
Mi, légiósok.
Tizenöt évig gyúrjuk e kemény mesterséget,
Ha legalább egy golyó nem vesz rajtunk könyörületet, nyomorúságunkon,
S egy sakál morogja, élesítvén metszőfogait,
Elropogtatom a csontjait
Ennek a légiósnak.
De ezt nem megengedett nálunk,
Egy haverunk néhány imát motyog sírgödrünk szélén,
Két fadarab keresztbe, egy név,
De kit érdekel, hogy kié,
Egy légiósé.
En Afrique, malgré le vent, la pluie
Afrikában, dacolva széllel, esővel
Az égen fénylik a csillag, mely eszébe juttatja gyermekéveit,
Isten veled szülőföldem, Isten veled szülőföldem, soha nem feledlek.
Heidi…stb.
Afrikában, dacolva széllel, esővel, kémlel az őrszem a hegycsúcson,
De a szíve a néki oly édes földön van, elszakadva, messzi horizontok felé.
Szemébe villan a közeledő ellenség, a riadó megfújva, az emlékek elillannak,
Most a harcon a sor.
La luna est claire - Holdvilágos éjszaka
Holdvilágos éjszakán alszik a város,
Találkám van azzal, akit szeretek.
De a Légió elmegy, igen elmegy,
A felkelők ellen eltávozik (= elleni harcba indul)
De Jeannine, én visszajövök
Visszajövök feltétlen.
És a géppuskatűz körülöttem
Nem ismer se Istent, se embert.
A légiósok, a legbátrabbak
Elpusztulnak a tűzben, a tűzben,
De szerelmed, Jeannine, megvédett engem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
