Szárazföldi Parancsnokság2005.03.15

Közvetlenül vezeti az alárendelt katonai szervezeteket.
Tervezi, irányítja, vezeti a haderőnem személyi állománnyal való feltöltését, felszereléssel, anyagi készletekkel, infrastruktúrával való ellátását, kiképzését, valamint fenntartását és fejlesztését.
Tervezi, szervezi a személyi állomány folyamatos katonai felkészítését, kiképzését.
Tervezi, szervezi és irányítja a békefenntartó műveletekben résztvevő katonai szervezetek felkészítését, átcsoportosítását, telepítését, nemzeti támogatását és váltását.
Gyakorlatokat vezet le és koordinálja a hatáskörébe utalt hazai és nemzetközi gyakorlatok végrehajtását.
Részt vesz humanitárius segítségnyújtásban, speciális katonai és protokolláris feladatokat lát el.

Az MH Szárazföldi Parancsnokság jogelőd szervezete, az 5. Hadsereg Parancsnokság 1961. augusztus 03-án alakult meg Budapesten, majd egy év múlva Székesfehérvárra telepítették át.

A szárazföldi haderőnem vezető szervének ma is otthont adó, katonai hagyományokban gazdag város több évszázados múltja a honfoglalás idejére nyúlik vissza. Előnyös földrajzi fekvése miatt minden korban egyike volt hazánk legjelentősebb stratégiai központjainak. Neves magyar királyok indultak innen keresztes hadjáratokra, a tatár, a török elleni harcokba, és a II. Világháború végén is meghatározó hadműveletek helyszíne volt.

Az 5. Hadsereg Parancsnokság létrehozását előíró alapító parancs egy új korszak kezdetét jelentette a magyar honvédelem történetében. A parancsnokság létrehozását, szükségességét és rendeltetését az okirat úgy határozta meg, hogy az új katonai szervezetnek már békében is rendelkeznie kell egy vezetésre képes hadműveleti törzzsel, mely szervezi és irányítja az alárendelt magasabb-egységek harcát, kiképzésüket. A hatvanas években azonban ilyen szintű hadműveleti törzsnek még nem volt hagyománya, előzménye, a különböző szabályzatok nem tartalmazták a hadműveleti magasabb-egységre vonatkozó előírásokat. Ezért a parancsnokság első és legfontosabb feladata volt, hogy átvegye a csapatokat, kidolgozza az alapvető szabályzó okmányokat, megteremtse a munkafeltételeket, valamint felkészüljön a hadműveleti szintű vezetésre, a kiképzés irányítására, és összekovácsolja a törzset.

Az akkori helyzetet, a felgyorsult eseményeket jól jellemzi az a tény, hogy a megalakítást elrendelő parancs aláírásának napján született egy másik miniszteri rendelkezés is. Eszerint az 1961. augusztus 3-án megalakított 5. hadsereg törzs állományát úgy kellett összekovácsolni, hogy már sikeresen tudja a feladatait megoldani az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnoksága által vezetett, augusztus 31-én megkezdődött parancsnoki, törzsvezetési és együttműködési gyakorlaton.
Az MH Szárazföldi Parancsnokság jogelőd szervezete 1961-ben mostoha körülmények között kezdte meg működését. Csupán második világháborús, elavult technikai eszközök álltak rendelkezésre és minden területen anyaghiány uralkodott. Az állomány fiatal tisztekből, tiszthelyettesekből tevődött össze, akikre nehéz feladatok megoldása várt. Az új vezetési és szervezeti rend kialakítása - amelyet Csémi Károly vezérőrnagy, parancsnok irányításával kezdett meg a törzs - együtt járt az alárendelt vezető szervek és csapatok jelentős részének új helyőrségbe történő áttelepülésével is. A katonák életét ebben az időszakban a technikai korszerűsítés és a munkához szükséges feltételek megteremtése töltötte ki. A szervezeti keretek kialakítása után a parancsnokság egyik kiemelt feladata volt az elavult haditechnikai eszközök cseréje, új eszközök rendszerbe állítása. A feladat nagyságát illusztrálja a következő számadat is: 1964-ben a seregtest összesen 1300 harckocsival rendelkezett, amelynek több mint a fele elavult, T-34-es volt. A tüzérségi eszközöket pedig még a szovjet hadsereg II. Világháborúban kifejlesztett és alkalmazott eszközei képviselték.

Az 5. Hadsereg-parancsnokság megalakulást követő első 15-20 évben óriási fejlődés volt jellemző a seregtest egészére. Ez az időszak Kálazi József vezérőrnagy és dr. Mórocz Lajos vezérezredes parancsnoki tevékenységéhez kötődik. Tovább folytatódott a haditechnikai korszerűsítés és a kiképzés rendszerének, hatékonyságának fejlesztése.

A parancsnokság olyan nagy jelentőségű, minőségi változást hozó haditechnikai eszközök rendszerbe állítását irányította, mint a '60-as években a PSZH-k, majd a '70-es években a BMP-k. A harckocsi csapatoknál kivonásra kerültek a T-34-esek, majd megkezdődött a T-54-es, T-55-ös harckocsik fokozatos felváltása T-72-esekkel. A tüzér fegyvernemnél megindult a harcászati rakétacsapatok rendszerbe állítása, majd a vontatott tüzérség korszerűsítése mellett az önjáró lövegek megjelenése. A légvédelem tekintetében hasonló minőségi ugrást jelentett a légvédelmi rakéta komplexumok rendszerbe állítása.

Az új eszközök rendszeresítése és az alkalmazásukra való felkészítés óriási szaktudást igényelt mind a hivatásos, mind pedig a sorállományú katonáktól. Ennek következtében a parancsnokság a hadtudományok egyik legfontosabb gyakorlati műhelyévé vált az évek során, s a csapatok vezetésének operatív feladatain túl nagy gondot fordított a törzs tisztjeinek szakmai továbbképzésére is. Az itt szolgáló törzstiszteken keresztül olyan mennyiségű és olyan minőségű ismeretanyag halmozódott fel a magyar honvédségben, amely mindenkor alapját képezte a munkának.


Az első két évtizedet követően további megújulásra és korszerűsítésre volt szüksége a szárazföldi csapatoknak. A változtatások között meghatározónak bizonyult a '80-as évek közepén előkészített és 1987-ben megkezdett átalakítás, amelynek eredményeként egy teljesen új struktúra: a dandár, hadtest, hadsereg szervezet jött létre. A kialakult új szervezeti felépítés lehetővé tette az összes szárazföldi csapat Székesfehérvárról történő irányítását. Ezen átszervezési folyamat Török Mihály altábornagy és Lőrincz Kálmán vezérezredes parancsnoki tevékenységéhez kötődik.

A kilencvenes évektől történelmi súlyú nemzetközi és belpolitikai átalakulás ment végbe Európában, melynek hatására a kontingens országainak biztonságpolitikai környezete gyökeresen megváltozott. A vasfüggöny leomlása és a Varsói Szerződés megszűnése új helyzetet teremtett hazánk számára. Hamarosan változások indultak meg a társadalmi és a gazdasági életben is, mellyel szoros összhangban a székesfehérvári parancsnokság jelentős átalakuláson ment keresztül. Változott létszáma, szervezeti felépítése, a kiképzés rendszere és modernebbek lettek a használatban lévő haditechnikai eszközök. A fejlődés, amelynek eredményeként létrejött a korszerű szárazföldi haderőkre jellemző szervezet, dr. Gyuricza Béla vezérezredes, Németh Sándor és Preininger Ambrus altábornagy parancsnoki tevékenységéhez kötődik. A parancsnoklásuk alatti mélyreható változások indokolttá és egyben lehetővé is tették az újabb átalakítást. Ennek alapvető irányát egyértelműen meghatározta hazánk külpolitikai elkötelezettsége a teljes körű nyugat-európai integráció mellett. Az átalakítások sorában az első és legfontosabb lépés a honvédség tömeghadsereg jellegének megszüntetése volt, s ezzel egy időben a haderő védelmi jellegének létrehozása.

Olyan honvédség kialakítása volt a cél, amely szervesen illeszkedik a polgári demokratikus társadalom intézményrendszerébe, hatékony civil kontroll alatt áll és képes az ország szuverenitásának biztosítására. Ez a folyamat hatalmas feladatokat és nagy kihívást jelentett a Magyar Honvédség és benne a szárazföldi csapatok számára. Egy időben kellett alakulatokat felszámolni, jelentős létszámleépítést és díszlokáció változásokat végrehajtani, valamint kialakítani a korszerű haderőkre jellemző szervezetet, a kiképző központokat és elsajátítani a szükséges új eljárásokat. A sokszor jelentős áldozatvállalással elvégzett munka hatására átalakult a magyar haderő, a szárazföldi csapatok struktúrája, vezetési rendje, s létrejött a NATO-ban elfogadott J-G-S szervezeti felépítés.

1999. március 12-e, a Magyar Köztársaság NATO-hoz való csatlakozása, történelmi jelentőségű esemény volt hazánk és a Magyar Honvédség életében egyaránt.

A csatlakozás következtében azonban egyre erőteljesebben megfogalmazódott a további lépésváltás és integráció szükségessége, amely természetesen a szárazföldi csapatokat is érintette. Új vezetési és szervezeti rend kialakítása kezdődött, melynek során megszűnt a két hadosztály-parancsnokság, s a csapatok közvetlen irányítása a Szárazföldi Vezérkar kezébe került. Ez természetesen e vezetési szint funkciójának változásával is együtt járt, s a klasszikus vezérkari funkció helyett, a csapatvezetési funkció kerül előtérbe. A változás ezt követően a parancsnokság megnevezésében is megmutatkozott.

A kilencvenes évek átszervezési folyamatának legfontosabb mérföldköveit a jogelőd szervezetek megnevezés-változása is jelzi, mely az alábbiak szerint alakult:

1961-1991: 5. Hadsereg Parancsnokság
1991-1994: Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága
1994-1997: 4. Gépesített Hadtest Parancsnokság
1997-2001: MH Szárazföldi Vezérkar
2001- : MH Szárazföldi Parancsnokság

A parancsnokság alapvető feladata és kötelessége azonban a gyökeres változások ellenére sem módosult. A haza fegyveres védelme - időközben kiegészülve a NATO szövetségesi és más nemzetközi szerződésekből eredő feladatok ellátásával - továbbra is elsőrendű fontosságú maradt a szárazföldi csapatok számára.

A NATO-csatlakozással azonban nem zárult le az integráció folyamata, s az utóbbi néhány évben is az átszervezés határozta illetve határozza meg az itt dolgozók életét. A 2004-ben végrehajtott változtatások eredményeként létrejött egy képesség alapú, nemzeti és szövetségesi követelményeknek egyaránt megfelelő önkéntes haderő, melyben új elemként jelentkezett a könnyű lövész fegyvernem. A szárazföldi csapatok szervezete az alábbiak szerint alakult:

Harcolók:

MH 5. Bocskai István Könnyű Lövészdandár
MH 25. Klapka György Könnyű Lövészdandár
MH 11. Hunyadi Mátyás Harckocsi Zászlóalj

Harcbiztosítók:

MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár
MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj
MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj
MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj

Kiszolgálók:

MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred
MH 43. Vezetéstámogató Zászlóalj

Kiképző Központok:

MH Bakony Harckiképző Központ

A törzs életétében az elmúlt évtizedekben végrehajtott, folytonos változás mellett jelentős szerepet játszottak a különböző parancsnoki és törzsvezetési, illetve harcászati gyakorlatok. Az első időszakban a "Duna"; a "Pajzs" és a "Vértes" gyakorlatok számítottak nagy jelentőségűnek. A rendszerváltás után, a NATO Békepartnerségi Programba történt bekapcsolódást követően pedig már az integrációs folyamatban elért eredményeikről adtak számot a szárazföld katonái, akik 1995-ben a "Cooperative Light" gyakorlat keretében bizonyították felkészültségüket. Az ezredforduló után a szárazföldi csapatok felkészültségének kiemelkedő fokmérője volt az "Ardent Ground 2000" és a "Delta 2001" gyakorlat is.

Az elmúlt években nem csak a gyakorlatokon váltott ki elismerést a katonák tevékenysége, hanem a különböző külföldi missziókban is. Köztük Okučaniban az SFOR kötelékében, a Ciprusi ENSZ misszióban, a Sínai-félszigeten, és már NATO tagként a Balkánon, Afganisztánban és Irakban végrehajtott békefenntartó feladatok kapcsán is.